Befektetésnek számít a pénz egy új gyárba, a főiskolai diploma megszerzése vagy egy részvényportfólió létrehozása, de nem abban az értelemben, ahogyan egy tőzsdeügynök használja a szót. A közgazdászok olyan mai költekezésre gondolnak, amely várhatóan később hasznot hoz. A részvények másodlagos piacon történő vásárlása ebben az értelemben nem befektetés; ez csak egy átutalás a tulajdonosok között. A vállalat már megkapta a pénzét, amikor kibocsátotta a részvényeket.

A reálbefektetéseknek három fő formája van. A vállalkozások gépeket vásárolnak, gyárakat építenek és szoftvereket fejlesztenek. A háztartások házakat vásárolnak és fizetnek az oktatásért. A kormányok utakat, kikötőket és iskolákat építenek. Mindegyik típus növeli a tőkeállományt, azaz az ország tulajdonában lévő termelőeszközök teljes állományát. Egy olyan ország, amely folyamatosan fektet be, általában gyorsabban növekszik, mint egy olyan, amelyik nem.

A befektetés kockázatos. A megtérülés évek múlva jön, és lehet, hogy soha nem valósul meg. Egy étterem, amely kölcsönt vesz fel a bővítéshez, megváltozott környéket tapasztalhat. Egy cég, amely egy új technológiára fogad, veszíthet egy versenytársával szemben. Ez a bizonytalanság az oka annak, hogy a beruházások meredeken csökkennek a recesszió idején. A vállalkozások tisztább eget várnak, mielőtt tőkét fektetnének be, és a késlekedés elmélyíti a visszaesést.

Befektetési kategóriák

• Vállalkozások állóeszköz-beruházásai: gépek, épületek, szoftverek
• Lakóingatlan-beruházás: lakásépítés
• Készletbefektetés: jövőbeni értékesítésre tartott áruk
• Emberi tőke: oktatás és képzés
• Közberuházások: infrastruktúra és kutatás