Egy gyár hulladékot ürít a folyóba. A folyó alsóbb szakaszán a halászok elveszítik a fogásukat, a város pedig elveszíti a vízellátását. A gyár fizet a munkaerőért és az anyagokért, de nem az általa okozott kárért. Ez a kár egy externália, egy költség vagy haszon, amely harmadik felekre hárul, akiknek nem volt beleszólásuk a tranzakcióba.

Az externáliák lehetnek negatívak vagy pozitívak. A szennyezés a klasszikus negatív példa. Az oktatás egy klasszikus pozitív példa: a képzett munkaerő nemcsak a diáknak, hanem a munkaadóknak, a szomszédoknak és az adófizetőknek is előnyös. Az oltás egy másik példa. Amikor elég ember oltódik be, még azok is védettek lesznek, akik nem, ezt a jelenséget nyájimmunitásnak nevezik.

A piacok hajlamosak túl sok negatív externáliával járó árut, és túl keveset pozitív externáliával járó árut termelni. Ez a szabályozás, az adók és a támogatások gazdasági indoka. A szén-dioxid-adók arra kötelezik a szennyezőket, hogy fizessenek a kibocsátásért. Az oktatásra és kutatásra fordított közfinanszírozás szétosztja a hasznot. Nehéz elérni a megfelelő szintet, és a politikai harcok az externália-politikáról jó okkal hevesek.

Példák

• Gyárakból és járművekből származó szennyezés
• Passzív dohányzás
• Oktatás és oltás
• Zaj a repülőterekről és az autópályákról
• Kutatási és fejlesztési áthatások