Nem minden víz egyforma. Némelyik iható, némelyik halaknak való, némelyik pedig túl szennyezett mindkettőhöz. A vízminőség azt méri, hogy mennyire alkalmas a víz egy adott felhasználásra. Az ivóvízre más szabványok vonatkoznak, mint az öntözésre vagy rekreációra szolgáló vízre.

Az Egyesült Államokban 1972-ben elfogadott Tisztavíz Törvény (Clean Water Act) meghatározta a vízszennyezés szabályozásának alapvető struktúráját. Hasonló törvények léteznek más országokban is. A tudósok több tucat paramétert mérnek: hőmérsékletet, pH-értéket, oldott oxigént, zavarosságot, tápanyagszintet, baktériumokat, nehézfémeket és egyebeket. Mindegyik a történet egy másik részét meséli el.

Közös vízminőségi mutatók

• Oldott oxigén: elengedhetetlen a halak és a vízi élőlények számára
• pH: a savasságot vagy lúgosságot méri
• Zavarosság: a lebegő részecskék okozta zavarosság
• Nitrátok és foszfátok: tápanyagok, amelyek algavirágzást okozhatnak
• Székletben lévő kóliform baktériumok: szennyvízszennyezést jeleznek

A vízminőség helyenként és évszakonként változik. Egy tavasszal tiszta vizű patak augusztusra algás zölddé válhat. A heves esőzések az utcákról és a gazdaságokból származó szennyező anyagokat a folyókba mossák. A vizsgálatokat általában meghatározott pontokon, meghatározott időpontokban végzik, ami azt jelenti, hogy az adatok pillanatképet adnak, nem pedig a teljes képet. A jó monitoring programok rendszeresen és sok helyszínen vesznek mintákat.