Két alapszín összekeverésével egy másodlagos színt kapunk. A festők által használt hagyományos kivonó modellben a piros és sárga narancssárgát, a kék és sárga zöldet, a piros és kék pedig lilát eredményez. A képernyők által használt additív RGB modellben a másodlagos színek a ciánkék, a bíbor és a sárga. Ugyanaz az elképzelés, különböző elsődleges színek, különböző eredmények.

Itt kezdődik a sok zűrzavar. Egy gyerek megtanulja, hogy a piros és a kék lilát ad. Aztán megnyitja a Photoshopot, összekeveri a piros és a kék fényt, és bíborvöröst kap. Egyik sem rossz. A két modell különböző fizikai folyamatokat ír le. A festék elnyeli a fényt. A képernyők kibocsátják.

Másodlagos színek modell szerint

• Szubtraktív (festék, tinta): narancs, zöld, lila
• Adalékanyag (fény, képernyők): cián, bíbor, sárga
• A CMYK nyomtatás ciánkéket, bíborvöröst, sárgát és feketét használ.

A másodlagos színek fontosak a palettaépítés során. Egy tervező választhat egy elsődleges árnyalatot egy márkához, majd a másodlagos színeket felhasználhatja hangsúlyként és kiegészítő elemekként. Az elsődleges és a másodlagos színek kapcsolata harmóniát vagy kontrasztot teremt attól függően, hogy hogyan helyezkednek el a színkörön. A szomszédos színek nyugodtnak hatnak. Az ellentétes színek, az úgynevezett kiegészítő színek feszültnek és energikusnak hatnak. A másodlagos színek ennek a rendszernek a középpontjában állnak.