A termelékenység azt a sebességet méri, amellyel egy ökoszisztéma szerves anyagot termel. Ez az a sebesség, amellyel a növények a napfényt fotoszintézis útján biomasszává alakítják. A bruttó elsődleges termelékenység a termelt szerves anyag teljes mennyisége. A nettó elsődleges termelékenység az, ami megmarad, miután a növények felhasználják egy részét a saját légzéshez. A különbség az, ami a növényevőket, a lebontókat és a tápláléklánc többi részét tartja fenn. A termelékenységet általában gramm szénben mérik négyzetméterenként évente.

A termelékenység nagyban változik. A trópusi esőerdők és a korallzátonyok a Föld legproduktívabb ökoszisztémái közé tartoznak. A sivatagok és a tundrák a legkevésbé. A termelékenység a napfénytől, a víztől, a tápanyagoktól és a hőmérséklettől függ. Ahol ezek bármelyike ​​szűkös, a termelékenység csökken. Az óceánok termelékenységét gyakran a vas vagy a nitrogén korlátozza. A szárazföldi termelékenységet gyakran a víz vagy a foszfor korlátozza. A tudósok műholdak segítségével követik nyomon a termelékenységet, és idővel mérik a növényzet zöldességét. Ezek a mérések segítenek az aszályok, az erdőirtás és az éghajlati hatások nyomon követésében.

A termelékenység típusai

• Bruttó elsődleges termelékenység: teljes fotoszintézis.
• Nettó elsődleges termelékenység: a növény légzése után.
• Másodlagos termelékenység: a fogyasztók által előállított biomassza.
• Álló növény: egy adott időpontban jelen lévő biomassza.

A termelékenység nem ugyanaz, mint a biodiverzitás. Egy produktív ökoszisztéma számos fajt képes eltartani, de a termelékenység önmagában nem garantálja a változatosságot.