A foszfor nem úszik a levegőben. A szénnel és a nitrogénnel ellentétben nincs gáz halmazállapota. A foszfor körforgása során ez az elem a talajon, a vízen és az élő szervezeteken keresztül jut el a légkörbe, de soha nem jut be. A foszfor a kőzetekből származik, amelyek lassan mállnak, és foszfátot szabadítanak fel a talajba. A növények a gyökereiken keresztül szívják fel. Az állatok növények vagy más állatok elfogyasztásával jutnak hozzá. Amikor az élőlények elpusztulnak, a lebontók visszajuttatják a foszfort a talajba. Egy része a folyókba és óceánokba mosódik, ahol üledékbe telepszik, és több millió év alatt ismét kőzetté válik.

A ciklus lassú. Az időjárás viszontagságai miatt a foszfor olyan ütemben szabadul fel, ami számos ökoszisztémában korlátozza a növények növekedését. Ezért a foszfor gyakran a korlátozó tápanyag az édesvízi tavakban. Az emberi tevékenység megváltoztatta az egyensúlyt. A foszfátkőzet műtrágyaként történő bányászata nagy mennyiségű foszfort juttat a geológiai tartalékokból a gazdaságokba és a vízi utakba. A mezőkről és a szennyvízből származó lefolyás a foszfort a tavakba és a part menti vizekbe szállítja, algavirágzást okozva. Amikor az algák elpusztulnak, a bomlás oxigént fogyaszt, holt zónákat hozva létre. A foszforszennyezés csökkentése a műtrágyafelhasználás szabályozását és a szennyvízkezelés javítását jelenti.

Főbb jellemzők

• Nincs légköri fázis.
• Kőzetek mállásából származik.
• Gyakran ez a korlátozó tápanyag az édesvízben.
• A túlzott mennyiség algavirágzást és holt zónákat okoz.

A foszfor elengedhetetlen a DNS, a sejthártyák és a csontok számára. Nélküle az általunk ismert élet nem létezne. Túl sok belőle, rossz helyen, súlyos károkat okoz.