A flat design elveszi a mélységet, az árnyékot és a textúrát. A gombok egyszerű téglalapok. Az ikonok tömör formák. A színek merészek. A stílus a 2010-es évek elején jelent meg, és a Microsoft Metro felületével, valamint az Apple iOS 7 2013-as újratervezésével vált közismertté. Ez egy reakció volt az azt megelőző erős szkeuomorfizmusra, ahol a digitális tárgyak bőrt, fát és üveget utánoztak. A flat design azt üzente: ez egy képernyő. Ne tettesd, hogy nem így van.

A stílusnak vannak előnyei. Gyorsabban töltődik be, tisztán méretezhető és modernnek tűnik. Problémákat is okoz. Árnyékok vagy mélységjelzések nélkül nehéz lehet megmondani, hogy mi kattintható. A korai flat felületek összezavarták a felhasználókat, akik nem tudták megkülönböztetni a gombokat a feliratoktól. A tervezők a flat 2.0-val, néha majdnem flat designnak is nevezik, válaszoltak, amely finom árnyékokat, színátmeneteket és mozgást ad hozzá az áttekinthetőség visszaállításához anélkül, hogy a teljes szkeuomorfizmushoz visszatérne. A Google 2014-ben bevezetett Material Designja egy jól ismert példa erre.

Közös vonások

• Nincsenek színátmenetek, árnyékok vagy fazetták.
• Egyszerű geometriai alakzatok.
• Élénk, telített színek.
• Tiszta sans-serif tipográfia.

A flat design nem csupán egy kinézet. Tükrözi a digitális interfészek felfogásának változását. A képernyő nem egy íróasztal. Önálló médium.