A populációk generációkon keresztül változnak. Ez az evolúció. A változást számos mechanizmus hajtja, de a természetes szelekció a leghíresebb. Azok az egyedek, amelyek olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek segítik őket a túlélésben és a szaporodásban, gyakrabban adják át ezeket a tulajdonságokat. Idővel ezek a tulajdonságok egyre gyakoribbá válnak. Charles Darwin és Alfred Russel Wallace 1858-ban leírták a mechanizmust, Darwin pedig a következő évben publikálta a A fajok eredete című művét. Azóta a bizonyítékok elsöprőek. A fosszíliák, a DNS és az élő populációkban megfigyelt változások mind ugyanarra a következtetésre utalnak.

Az evolúció nem haladás. Ez alkalmazkodás a helyi körülményekhez. Egy tulajdonság, ami az egyik környezetben hasznos, egy másikban káros lehet. Az evolúció nem az egyedekkel történik meg. A populációkkal történik meg, generációkon keresztül. A mutációk variációt hoznak létre. A szelekció kiszűri. A genetikai sodródás, a géngyakoriság véletlenszerű változása szintén alakíthatja a populációkat, különösen a kis populációkat. A génáramlás, az egyedek mozgása a populációk között, összekeveri a tulajdonságokat. Ezek az erők együttesen hozzák létre az élet sokféleségét.

Az evolúció mechanizmusai

• Természetes szelekció: eltérő túlélés és szaporodás.
• Mutáció: új genetikai variáció forrása.
• Genetikai sodródás: véletlenszerű változások kis populációkban.
• Génáramlás: gének mozgása populációk között.

Az evolúció nem egy kétségbe vonható elmélet. Ez a biológia szervezőelve, amelyet az élettel foglalkozó minden területről származó bizonyítékok támasztanak alá.