A tervezői gondolkodás a tervezők által használt módszereket olyan problémákra alkalmazza, amelyek hagyományosan nem tervezési problémák. A Stanford d.school iskolája és az IDEO tanácsadó cég tette népszerűvé a megközelítést a 2000-es években. Emberközpontú: a probléma által érintett emberekkel kell kezdeni, nem a technológiával vagy az üzleti modellel. A folyamatot általában öt szakaszban írják le: empátia, definiálás, ötletelés, prototípus és tesztelés. A szakaszok nem lineárisak. A csapatok visszafelé haladnak és megismételik a folyamatot, ahogy tanulnak.

A módszer széles körben elterjedt. A kórházak a betegfelvétel újratervezésére használják. Az iskolák a tanterv újragondolására. A kormányok a közszolgáltatások fejlesztésére használják. A vonzereje egyszerű. Struktúrát ad a csapatoknak a kétértelmű problémák feltárásához anélkül, hogy a megoldásokra ugrannának. De vannak kritikusai is. Egyesek szerint a design thinking divatos szóvá vált, egy olyan workshop formátummá, amely ragadós jegyzeteket és lelkesedést eredményez tartós változás nélkül. A kritikának akkor van alapja, ha a folyamat az ötletelésnél megáll, és soha nem jut el a megvalósításig.

Alapvető szakaszok

• Empátia: megérteni a felhasználókat és az igényeiket.
• Definíció: fogalmazd meg világosan a problémát.
• Ötletelj: sok lehetséges megoldást generálj.
• Prototípus és tesztelés: gyorsan építs és tanulj.

A design thinking akkor működik a legjobban, ha cselekvési felhatalmazással párosul. Egy olyan workshop, ami költségvetés és megbízás nélkül ér véget, semmit sem változtat.