A Föld éghajlata sokszor változott a történelme során. A jelenlegi epizódot a sebessége és az oka különbözteti meg. Az ipari forradalom óta a szén, az olaj és a gáz elégetése több milliárd tonna szén-dioxidot juttatott a légkörbe. Más üvegházhatású gázok, köztük a metán és a dinitrogén-oxid, hozzájárulnak a hatáshoz. Ezek a gázok csapdába ejtik a hőt, amely egyébként az űrbe szökne. A globális átlaghőmérséklet a 19. század vége óta körülbelül 1,1 Celsius-fokkal emelkedett, és a változás üteme gyorsul.

A következmények már láthatók. A hőhullámok gyakoribbak és intenzívebbek. Sok régióban megnőtt a heves esőzések és az árvizek száma. Az aszályok tovább tartanak. A sarki jégtakarók veszítenek tömegükből, és a tengerszint emelkedik. A korallzátonyok kifehérednek a melegebb vízben. A fajok elterjedési területeiket a sarkok és a hegyek felé helyezik át. A tudósok előrejelzése szerint gyors kibocsátáscsökkentés nélkül a felmelegedés 2100-ra elérheti a 2-4 Celsius-fokot, ami súlyos hatással lesz az élelmiszerrendszerekre, a partvonalakra és az emberi egészségre.

Fő mozgatórugók

• Fosszilis tüzelőanyagok elégetése energia és közlekedés céljából.
• Erdőirtás és földhasználat-változás.
• Mezőgazdaság, különösen az állattenyésztés és a műtrágyagyártás.
• Ipari folyamatok, mint például a cementgyártás.

A klímaváltozás nem egy jövőbeli probléma. Ez egy jelenbeli probléma. A kérdés nem az, hogy reagáljunk-e rá, hanem az, hogy milyen gyorsan és milyen mértékben.