Alex Osborn, egy reklámszakember, 1953-ban jelentette meg az Applied Imagination című könyvét, és ezzel a világnak egy szót adott arra, amit a kreatív csapatok évek óta informálisan csináltak. Az ötletelés egy csoportos technika az ötletek generálására. A szabályok egyszerűek: halogasd az ítélkezést, bátorítsd a vad ötleteket, építs másokra, és törekedj a mennyiségre. A lényeg az, hogy az ötletgenerálást el kell választani az értékeléstől. A túl korai kritika megöli a folyamatot.

A klasszikus ötletelésnek megvannak a maga kritikusai. Tanulmányok kimutatták, hogy a csoportok gyakran kevesebb és kevésbé eredeti ötletet produkálnak, mint az egyedül dolgozó egyének, részben a társas tétlenség és az ítélkezéstől való félelem miatt. Sok csapat adaptálta a módszert. Az ötletírás során a résztvevők leírják az ötleteket, mielőtt megosztanák azokat. A nominális csoporttechnika során a résztvevők egyénileg generálnak ötleteket, majd csoportként megvitatják azokat. A Google Ventures design sprintjei a csendes ötletelést a strukturált kritikával ötvözik. A közös vonás az, hogy a struktúra segít, a strukturálatlan, mindenki számára nyitott párbeszédek pedig gyakran nem.

Működtetni

• Kezdés előtt világosan fogalmazd meg a problémát.
• A generálást különítsd el az értékeléstől.
• Ösztönözd a vad ötleteket, és építs rájuk.
• Csoportos megbeszélés előtt használj néma írást.

Az ötletelés nem varázslat. Ez egy eszköz. Jól használva lehetőségeket nyit meg. Rosszul használva elpazarol egy délutánt, és ugyanazokat az ötleteket hozza létre, amelyekkel a csapat már rendelkezett.