Az interakciótervezés formálja azt, hogy a felhasználók hogyan lépnek interakcióba a digitális termékekkel. Lefedi az egyik képernyőről a másikra való átmenetet, a visszajelzést gombnyomáskor, az animációt menü megnyitásakor, a hibaüzenetet, ha valami rosszul megy. A cél az, hogy az interakció természetesnek tűnjön. A felhasználónak nem kell azon gondolkodnia, hogyan használja a terméket. Egyszerűen csak használnia kell. Amikor az interakciótervezés működik, láthatatlan. Amikor kudarcot vall, a felhasználó azonnal észreveszi.

A tudományág a pszichológiára, az ergonómiára és a számítástechnikára támaszkodik. Azt vizsgálja, hogyan érzékelnek, döntenek és cselekszenek az emberek. Fitts törvénye megjósolja, mennyi időbe telik eljutni egy célponthoz. Hick törvénye megjósolja, mennyi időbe telik választani a lehetőségek között. Ezek az elvek irányítják az elrendezést és a folyamatot. Az interakciótervezők széles körben prototípusokat készítenek. Valódi felhasználókkal tesztelnek. Figyelik, hol haboznak az emberek, hol kattintanak véletlenül, hol adják fel. Minden megfigyelés egy módosításhoz vezet. A folyamat iteratív. A kis változtatások zökkenőmentes élménnyé halmozódnak. Az interakciótervezés a mikrointerakciókat is lefedi. A finom animációt, amikor tetszik egy bejegyzés. A haptikus visszajelzést, amikor átkapcsol egy kapcsolót. A folyamatjelzőt, amikor egy fájl feltöltődik. Ezek a részletek bizalmat építenek. Azt jelzik a felhasználónak, hogy a rendszer válaszol. Nélkülük a termék halottnak tűnik. Velük élőnek tűnik.

Interakciós tervezési elemek

• Folyamatok – az az út, amelyet a felhasználó egy feladaton keresztül tesz meg
• Visszajelzés – a felhasználói műveletre adott válasz
• Mikrointerakciók — kis animációk és válaszok
• Állapotok — alapértelmezett, lebegés, aktív, letiltott, hiba
• Átmenetek – hogyan változnak a képernyők és az elemek

Az interakciótervezés egy digitális termék koreográfiája. Meghatározza, hogy milyen érzést kelt a termék használat közben.