A gerenda egy fesztávon keresztül hordozza a terheket. Az építőiparban egy vízszintes elem, amely födémet, tetőt vagy hidat tart. A terhelt gerenda teteje nyomás alá, az alja húzásba kerül, a középső pedig nyírásra bírja a terhelést. Ezért a gerenda középen a legmélyebb, és gyakran a végein kúpos. Az anyagot ott helyezik el, ahol a legnagyobbak az erők. Ez az elv a konyhai eszközökre is vonatkozik. A sodrófa is gerenda. A késpenge is gerenda. A kanálnyél is gerenda. Mindegyik ellenáll a terhelés alatti hajlításnak.

A gerendák sokféle anyagból készülhetnek. A fagerendát egyszerű vágni és rögzíteni, de a fesztávolsága korlátozott. Az acélgerenda, akárcsak az I-gerenda, nagy terheket szállít nagy távolságokon. A vasbeton gerenda a beton nyomószilárdságát az acél szakítószilárdságával ötvözi. A rétegelt fagerenda, mint a ragasztott fa, nagyobb fesztávolságokat tesz lehetővé, mint a tömör fűrészáru. A választás a fesztávolságtól, a terheléstől és a költségvetéstől függ.

Az alakváltozás gyakran jobban meghatározza a tervezést, mint a szilárdság. Egy túlságosan megereszkedett födémgerenda ruganyosnak érződik, és megrepedhet a felület. Az építési szabályzatok az alakváltozást a fesztávolság töredékére korlátozzák, födémek esetén gyakran L/360-ra. A csatlakozások is számítanak. A gerendának a terhet az oszlopokra, falakra vagy fejrészekre kell átvinnie. Egy gyenge csatlakozás lebonthat egy egyébként szilárd szerkezetet. A konyhában egy olcsó kanál meghajlik a nehéz pörkölt alatt. Egy jó kanál tart. A gerenda ugyanazt az elvet követi. Átnyúlik. Hord. Tart.