A képarány a kép szélessége és magassága közötti arányos kapcsolatot írja le. Két, kettősponttal elválasztott számként írható le. A klasszikus televíziós képarány 4:3, ami azt jelenti, hogy négy egység széles, és három egység magas. A szélesvásznú szabvány 16:9. A mozi az évtizedek során számos képarányt használt, többek között az 1,85:1-et, a 2,39:1-et és az 1,33:1-et. Az arány meghatározza, hogyan komponál egy képkockát a rendező, és hogyan éli meg azt a közönség.

A képarány megválasztása nem semleges. Egy magas képarány, mint például a 4:3, a függőleges teret, az intimitást és az arcokat hangsúlyozza. Zártnak vagy klasszikusnak tűnhet. Egy széles képarány, mint például a 2,39:1, a tájképet, a léptéket és a vízszintes mozgást hangsúlyozza. Epikusnak vagy elszigeteltnek tűnhet. Wes Anderson egyes filmjeiben szimmetrikus 1,37:1-es képkockákat használ. Christopher Nolan A sötét lovag egyes részeit IMAX-ben forgatta, ami közelebb áll az 1,43:1-hez. A képkocka alakja a történetmesélés része.

A filmeken belüli képarányok változása időbeli, perspektívás vagy valóságbeli eltolódást jelezhet. A Grand Budapest Hotelben Anderson három különböző képarányt használ három különböző korszakhoz. A Dunkerque-ben Nolan IMAX-et használ a légi harcokhoz és hagyományos szélesvásznú filmet az intim jelenetekhez. Az képarány nem csupán egy technikai beállítás. Ez egy vizuális nyelv.