A víz oldja a sót, de az olajat nem. A különbség a polaritásban rejlik. Egy poláris molekulában az elektronok egyenetlenül oszlanak el, ami részleges pozitív és negatív töltéseket hoz létre. A víz poláris, mert az oxigén elektronegatívabb, mint a hidrogén. A megosztott elektronok több időt töltenek az oxigén közelében, ami részleges negatív töltést ad neki, és részleges pozitív töltést hagy a hidrogénnek. A molekula görbe alakú, így a töltések nem törlik ki egymást. Az olaj apoláris, mert az elektronjai egyenletesen oszlanak el.

A polaritás határozza meg az oldhatóságot. A hasonló hasonlót old. A poláris oldószerek oldják a poláris oldott anyagokat. A nem poláris oldószerek oldják a nem poláris oldott anyagokat. A víz poláris oldószer. A hexán apoláris. A só ionos és vízben oldódik, mert a poláris vízmolekulák körülveszik az ionokat és szétválasztják azokat. Az olaj nem oldódik vízben, mert a nem poláris molekulákat nem vonzzák a poláris vízmolekulák.

A polaritás befolyásolja a forráspontot, a felületi feszültséget és a biológiai funkciót. A poláris molekulák forráspontja magasabb a dipólus-dipólus kölcsönhatások és a hidrogénkötések miatt. A víz polaritása univerzális oldószerré teszi, és nagy felületi feszültséget biztosít. A sejtmembránok foszfolipidekből állnak, amelyeknek poláris fejük és nem poláris farkuk van. A fejek a víz felé, a farkak pedig egymással szemben néznek, így egy kettős réteget alkotva, amely elválasztja a sejt belsejét a külsejétől.

A polaritás az elektronegativitás és a molekula geometriájának következménye. Egy poláris kötésekkel rendelkező molekula lehet összességében apoláris, ha a geometria kioltja a dipólusokat. A szén-dioxidnak vannak poláris kötései, de lineáris, így a dipólusok kioltják egymást, és a molekula apoláris.