Egy feltaláló ideiglenes monopóliumot szerezhet egy találmány felett. A szabadalom az a törvényes jog, amely ezt a monopóliumot biztosítja. A találmány működésének nyilvános közzétételéért cserébe a szabadalom tulajdonosa korlátozott ideig, jellemzően a bejelentési dátumtól számított húsz évig, kizárhatja másokat a találmány megalkotásából, használatából vagy értékesítéséből.

Ahhoz, hogy egy találmány szabadalmaztatható legyen, újszerűnek, nem nyilvánvalónak és hasznosnak kell lennie. A bejelentési folyamat egy szabadalmi hivatal általi vizsgálatot foglal magában, és évekig is eltarthat. A szabadalom megadása után a szabadalom olyan tulajdonjog, amely licencbe adható, eladható vagy felhasználható a versenytársak blokkolására. A végrehajtás megköveteli a tulajdonostól, hogy felderítse és fellépjen a jogsértés ellen.

A szabadalmak célja az innováció ösztönzése azáltal, hogy lehetővé teszik a feltalálók számára a befektetéseik megtérülését. A kritikusok azzal érvelnek, hogy egyes területeken akadályozhatják a további innovációkat, vagy stratégiailag a versenytársak blokkolására használhatók fel a technológia kereskedelmi forgalomba hozatala helyett. A rendszer továbbra is a szellemi tulajdonjog és számos vállalat technológiai stratégiájának központi eleme.