Alexander Fleming 1928-ban tért vissza a nyaralásából, és egy staphylococcusokkal teli Petri-csészében növekvő penészgombát talált. A penészgomba körül a baktérium elpusztult. Felfedezte a penicillint. Elkezdődött az antibiotikumok korszaka, és ezzel együtt az orvostudomány forradalma. A korábban milliók halálát okozó fertőzések kezelhetővé váltak. A műtét, a kemoterápia és a szervátültetés is lehetővé vált, mivel az orvosok képesek voltak kontrollálni a fertőzést.

Az antibiotikumok többféleképpen hatnak. Néhány, mint például a penicillin, lebontja a baktériumok sejtfalát. Mások blokkolják a fehérjeszintézist, a DNS-replikációt vagy a folsav-anyagcserét. Szelektívek, olyan struktúrákat céloznak meg, amelyekkel az emberi sejtek nem rendelkeznek. Ezért képesek elpusztítani a baktériumokat anélkül, hogy megölnének minket. A vírusok ellen nem hatnak, ezért haszontalanok megfázás és influenza esetén.

A probléma a rezisztencia. A baktériumok fejlődnek. Minden alkalommal, amikor egy antibiotikumot használnak, kiválasztja azokat a túlélőket, amelyek képesek ellenállni neki. Ezek a túlélők szaporodnak, és a gyógyszer nem hat. A túlzott használat az orvostudományban és a mezőgazdaságban felgyorsította a folyamatot. Egyes fertőzések ma már minden elérhető antibiotikummal szemben rezisztensek. Az Egészségügyi Világszervezet az antimikrobiális rezisztenciát a tíz legnagyobb globális egészségügyi fenyegetés egyikének nevezi.

Az új antibiotikumokat nehéz megtalálni, és fejlesztésük veszteséges. A legtöbb nagy gyógyszeripari vállalat felhagyott a területtel. A rendelkezésre álló források szűkösek. A világnak új gyógyszerekre, jobb gyógyszerfelhasználásra és gyors diagnosztikára van szüksége a kezelés irányításához.