Egy vietnami exportőr bútort szállít egy franciaországi vevőnek. Egyik fél sem bízik meg teljesen a másikban. A vevő nem akar fizetni az áru átvétele előtt. Az eladó sem akar szállítani, mielőtt megkapta volna a fizetést. Egy akkreditív megoldja a problémát. A vevő bankja ígéretet tesz az eladónak, hogy fizet, amint az eladó bemutatja azokat a dokumentumokat, amelyek igazolják, hogy az árukat a megállapodás szerint szállították.

A mechanizmus precíz. A vevő és az eladó megállapodnak a feltételekben. A vevő bankja kiállítja az akkreditívet, amely meghatározza a szükséges dokumentumokat: szállítólevelet, számlát, csomaglistát, biztosítási igazolást. Az eladó feladja az árut, és bemutatja a dokumentumokat a saját bankjának, amely továbbítja azokat a vevő bankjának. Ha a dokumentumok pontosan megfelelnek, a bank fizet. Ha nem, a bank megtagadhatja a fizetést. A bankok dokumentumokkal, nem árukkal kereskednek.

Az akkreditívek gyakoriak a nemzetközi kereskedelemben, mivel mindkét fél számára csökkentik a kockázatot. Belföldi tranzakciókban és építési projektekben is használják őket. A költség egy díj, általában a hitelösszeg százalékában meghatározott összeg. A folyamat lassú és sok dokumentumot igényel, ezért egyes kereskedelem a hitelbiztosítással fedezett nyílt számlafeltételekre tért át.

A kulcsfontosságú elv a szigorú megfelelés. Egy elgépelt név vagy egy hiányzó aláírás érvénytelenítheti a levelet. Ez a szigorúság védi a bankot, de frusztrálhatja a kereskedőket.