A Nap nemcsak fényt sugároz. Emellett állandó töltéssel rendelkező részecskéket is bocsát ki az űrbe. Ez az áramlás a napszél. Leginkább elektronokból és protonokból áll, néhány nehezebb ionnal együtt, amelyek másodpercenként több száz kilométeres sebességgel haladnak. Magában hordozza a Nap mágneses mezőjét, létrehozva egy helioszférának nevezett buborékot, amely messze túlnyúlik a Plútón.

A napszél formálja az egész Naprendszert. Az üstököscsóvákat elfújja a Naptól. Kiformálja a bolygók magnetoszféráját. Sarki fényt hoz létre, amikor kölcsönhatásba lép a Föld mágneses mezőjével. Emellett évmilliárdok alatt erodálja a bolygók légkörét. A Mars részben azért veszítette el a légkörét, mert a napszél megfosztotta azt a bolygó mágneses mezejének leállása után.

A szél nem állandó. A Nap aktivitási ciklusával változik, amely 11 évente éri el a csúcspontját. A koronalyukak, a nyílt mágneses mező régiói, gyors széláramlatokat hoznak létre. A koronatömeg-kidobódások erős széllökéseket hoznak létre. Amikor egy gyors áramlat utoléri a lassabbat, egy együtt forgó kölcsönhatási területet hoz létre, amely geomágneses viharokat válthat ki.

A napszél végül lelassul és keveredik a csillagközi közeggel a heliopauzán. A Voyager 1 2012-ben átlépte ezt a határt, ezzel ő lett az első űrszonda, amely belépett a csillagközi űrbe.