A rektaszcenzió a hosszúság égi megfelelője. Azt méri, hogy egy égitest milyen messze keletre fekszik a tavaszi napéjegyenlőségtől, attól a ponttól, ahol a Nap észak felé haladva keresztezi az égi egyenlítőt. A földi hosszúsággal ellentétben a rektaszcenziót órákban, percekben és másodpercekben mérik, nem fokban. Egy óra 15 foknak felel meg.

A mértékegység az égbolt forgásából származik. A Föld 24 óra alatt 360 fokot fordul meg, tehát úgy tűnik, az ég óránként 15 fokot forog. A csillagászok órákban írják le a pozíciót, mert ez közvetlenül összefügg egy objektum kelésének és lenyugvásának időpontjával. Egy csillag, amelynek rektaszcenziója két órával hosszabb, mint egy másik, körülbelül két órával később kel.

A rektaszcenzió az egyenlítői koordinátarendszer fele. A másik fele a deklináció, amely az észak-déli pozíciót méri. Együttesen minden objektumnak egyedi címet adnak az égbolton. Egy beállító körökkel ellátott távcsőállvány egy objektumra mutathat, ha ismerjük a rektaszcenzióját és a deklinációját.

A rektaszcenzió nullpontja a tavaszi napéjegyenlőség. A precesszió miatt lassan nyugat felé sodródik, ezért a rektaszcenzió koordinátáit általában egy adott korszakra, például J2000-re adják meg. Ez a korszak rögzíti a vonatkoztatási rendszert, így a pozíciók idővel összehasonlíthatók maradnak.