Hipparkhosz több mint kétezer évvel ezelőtt fényességük szerint osztályozta a csillagokat, hat osztályba sorolva őket. A legfényesebbeket első magnitúdónak nevezte. A leghalványabbakat, amelyeket látott, a hatodik magnitúdónak nevezte. Ez az ősi rendszer fennmaradt, bár finomították és kiterjesztették messze a szabad szemmel érzékelhető határokon túlra.

A skála logaritmikus és visszafelé halad. A kisebb szám fényesebb objektumot jelent. Minden egyes magnitúdós lépés körülbelül 2,512-es fényességi aránynak felel meg, tehát egy első magnitúdós csillag nagyjából 100-szor fényesebb, mint egy hatod magnitúdós. A Szíriusz, a legfényesebb éjszakai csillag, -1,46-os magnitúdón. A Nap -26,7-es fényerővel ragyog. A Hubble által leképezett leghalványabb objektumok a 30-as magnitúdót vagy annál halványabbat érik el.

A csillagászok különbséget tesznek a látszólagos nagyság és az abszolút nagyság között. A látszólagos nagyság azt mutatja, hogy egy tárgy mennyire fényesnek tűnik a Földről, ami mind a valódi fényességétől, mind a távolságától függ. Az abszolút nagyság azt mutatja, hogy mennyire fényesnek tűnne egy tárgy 10 parszek standard távolságból. A kettő összehasonlítása feltárja a távolságot, ezért a nagyság több, mint egy katalógusszám.