Az ősrobbanás nem egy űrrobbanás. Magának a térnek a tágulása. Körülbelül 13,8 milliárd évvel ezelőtt az univerzum forróbb és sűrűbb volt, mint bármi, amit reprodukálni tudunk. Azóta is tágul és hűl. Ez a tágulás a galaxisokat szétszakítja, a fényt hosszabb hullámhosszakra nyújtja, és halvány mikrohullámú sugárzást hagy maga után.

Három megfigyelés támasztja alá a modellt. Először is, a világegyetem tágul, ahogy Edwin Hubble 1929-ben kimutatta a galaxisok vöröseltolódásának mérésével. Másodszor, a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás 2,7 kelvines sugárzással tölti meg az eget, pontosan annyival, amennyit egy forró korai univerzum hagyna maga után. Harmadszor, a hidrogén, a hélium és a lítium mennyisége megegyezik az ősrobbanás utáni első néhány percből származó előrejelzésekkel.

A modell nem magyarázza meg, hogy mi történt korábban, vagy mi indította el a tágulást. A másodperc töredékétől kezdve írja le az univerzumot. Az inflációs elmélet egy rövid exponenciális tágulási időszakot feltételez az első pillanatban, ami megmagyarázná, hogy a világegyetem miért tűnik ma olyan egyenletesnek.

A név félrevezető. Nem volt durranás. Volt egy kezdet, és mi még mindig annak utóhatásában élünk.