Nem minden antropológus marad a terepen monográfiákat írva. Az alkalmazott antropológia a tudományág módszereit gyakorlati problémák megoldására alkalmazza: közegészségügyi kampányok tervezése, fejlesztési projektek értékelése, vállalatok tanácsadása a felhasználói viselkedéssel kapcsolatban, vagy múzeumok segítése a forrásközösségek konzultációjában. A cél nem csupán egy helyzet megértése, hanem a cselekvés is.

A terület a 20. században fejlődött, különösen a háborús és a gyarmati adminisztráció idején, ami bonyolult örökséget hagyott maga után. Ma a gyakorló szakemberek nagyobb valószínűséggel dolgoznak nem kormányzati szervezeteknél, kormányzati szerveknél, kórházakban vagy technológiai cégeknél. Gyors etnográfiai vizsgálatokat végeznek, fókuszcsoportokat vezetnek, feltérképezik a társadalmi hálózatokat, és kulturális kontextust fordítanak le olyan döntéshozók számára, akik egyébként esetleg nem vennék észre. Az etikai feszültségek gyakoriak. A vizsgált személyek nem feltétlenül egyeznek meg a kutatás megrendelőivel, és az antropológusoknak mérlegelniük kell, hogy kinek az érdekeit szolgálják.

Hol jelenik meg

• Közegészségügy: miért akad el egy oltási kampány.
• Fejlesztés: a segélyprogramok helyi társadalmi struktúrákhoz való igazítása.
• Üzleti: annak vizsgálata, hogy a vásárlók hogyan használják a terméket.
• Örökség: tárgyak és tudás visszaadása a leszármazott közösségeknek.

A jó alkalmazott munka továbbra is az alapvető antropológiai szokásokon nyugszik: figyelmes hallgatás, elég hosszú időn át való megfigyelés ahhoz, hogy az első benyomásokon túl is lássuk, és a helyi ismereteket szakértelemként, nem pedig akadályként kezeljük.