Amikor két társadalom találkozik, egyik sem marad pontosan ugyanolyan. Az akkulturáció a tartós kapcsolatból fakadó változásokat írja le: új szavak jelennek meg a nyelvben, ételek jelennek meg az asztalon, és a házasságtól a pénzig mindennel kapcsolatos elképzelések elkezdenek megváltozni. A befolyás iránya ritkán egyenlő. A nagyobb politikai hatalommal vagy gazdasági befolyással rendelkező csoport hajlamos alakítani a cserét, bár a gyengébb partner nem egyszerűen passzív. Az emberek szelektíven vesznek fel kölcsönt, és a saját szükségleteikhez igazítják azt, amit vesznek.

Az antropológusok régóta különbséget tesznek az akkulturáció és az asszimiláció között. Az akkulturáció során egy csoport új vonásokat vehet fel, miközben megőrzi saját identitását. Az asszimiláció továbbmegy, egy kisebbséget beolvaszt a domináns kultúrába, amíg az eredeti jellegzetesség el nem halványul. A különbségtétel a gyakorlatban számít. A bevándorló közösségek például gyakran ötvözik az új szokásokat a régiekkel generációkon átívelően anélkül, hogy azok eltűnnének.

Gyakori minták

• A kereskedelem, a migráció és a hódítás a kapcsolatok szokásos motorjai.
• A hitelfelvétel mindkét irányban halad, de ritkán azonos sebességgel.
• Az anyagi kultúra gyorsabban változik, mint a mélyen gyökerező értékek vagy hiedelmek.
• A fiatalabb generációk jellemzően az idősebbek előtt sajátítják el az új tulajdonságokat.

Az akkulturáció tanulmányozása segít megérteni, hogy a kultúrák miért nem statikusak. A folyamat lehet fokozatos vagy erőltetett, békés vagy erőszakos, és az eredményei attól függenek, hogy ki van hatalmon.