Az erózió a talaj és a kőzetek természetes erők, például víz, szél, jég és gravitáció általi kopása és szállítása, amelyet gyakran felgyorsítanak az emberi tevékenységek, mint például az erdőirtás, a túllegeltetés és az intenzív talajművelés. A mezőgazdasági erózió különösen aggasztó, mert gyorsabban távolítja el a tápanyagban gazdag termőtalajt, mint ahogy az kialakulhatna, csökkentve a termékenységet, a víztartó képességet és a terméshozamot. A vízerózió magában foglalja a lemezes, árkos és árkos eróziót; a szélerózió eltávolítja a finom részecskéket, és porviharokat okozhat, mint például az 1930-as évekbeli amerikai porviharban. A globális talajeróziót évi 20-30 milliárd tonnára becsülik, a legmagasabb arány Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában. A következmények közé tartozik a vízi utak üledékszennyezése, a tápanyag-lefolyás, a biológiai sokféleség csökkenése és a szén-dioxid-kibocsátás. Az olyan természetvédelmi gyakorlatok, mint a talajművelés nélküli gazdálkodás, a takarónövényzet, a szintvonalas szántás, a teraszosítás, a szélfogók és a füves vízi utak, csökkentik az eróziót. Az FAO Globális Talajpartnersége a fenntartható talajgazdálkodást támogatja e véges erőforrás védelme érdekében.