A relativizmus szerint az igazság vagy az erkölcs a kontextustól függ. Ami igaz az egyik személyre vagy kultúrára, az nem biztos, hogy igaz a másikra. Ami helyes az egyik társadalomban, az helytelen lehet egy másikban. Ez a nézet sokféle formában létezik. Az episztemikus relativizmus szerint a tudás egy keretrendszerhez képest relatív. Az erkölcsi relativizmus szerint az erkölcsi ítéletek egy kultúrához vagy egyénhez képest relatívak. A kulturális relativizmus szerint a hiedelmeket és gyakorlatokat a saját kulturális kontextusukban kell megértenünk, nem pedig a saját mércénk alapján ítélnünk meg.

A relativizmust gyakran szembeállítják az objektivizmussal, amely szerint egyes igazságok univerzálisak. A kritikusok azzal érvelnek, hogy a relativizmus önpusztító. Ha minden igazság relatív, akkor az az állítás, hogy minden igazság relatív, maga is relatív. A védelmezők azt válaszolják, hogy a relativizmus az általunk használt mércékről szól, nem arról, hogy létezik-e tőlünk független világ. A relativizmus nagy hatással volt az antropológiára, a szociológiára és a kultúratudományra. Toleranciára és alázatra ösztönöz. Nehéz kérdéseket is felvet. Ha az erkölcs relatív, hogyan kritizáljuk az olyan gyakorlatokat, mint a rabszolgaság vagy a nemi szervek megcsonkítása? Ha a tudás relatív, hogyan értékeljük az egymással versengő tudományos állításokat? A relativizmus és kritikusai közötti vita a kortárs filozófia egyik legjelentősebb vitája.

A relativizmus formái

• Epistemic. A tudás egy keretrendszerhez képest relatív.
• Erkölcsi. Az erkölcs kultúrához vagy egyénhez viszonyított.
• Kulturális. A hiedelmeket és gyakorlatokat kontextusukban kell értelmezni.
• Esztétika. A szépség az egyéni ízléstől függ.

A relativizmus nem ugyanaz, mint a tolerancia. A tolerancia egy érték. A relativizmus az igazság és az erkölcs természetéről szóló állítás.