A dendritek a neuronok elágazó nyúlványai, amelyek más sejtektől fogadják a jeleket. Nevük a görög „fa” szóból ered, és a hasonlóság találó: egy tipikus neuron dendritek sűrű hálózatát terjeszti ki, amelyek több száz vagy ezer szinaptikus kontaktustól fogadják a bemeneteket.

A szinapszisokban felszabaduló kémiai jelek a dendritikus membrán receptoraihoz kötődnek, kis elektromos változásokat hozva létre. Ezek a lokális potenciálok a sejttest felé haladnak, ahol összegződnek. Ha az egyesített jel eléri a küszöbértéket az axondombnál, akciós potenciál indul be. A dendritikus tüskék – az ágakon található apró kiemelkedések – a serkentő szinapszisok elsődleges helyei, és rendkívül plasztikusak; számuk és alakjuk a tanulással és a tapasztalattal változik.

A dendritikus fa geometriája befolyásolja a jelek integrálódását. Egyes neuronok bonyolult, messzemenő dendritekkel rendelkeznek; mások kompaktabbak. A dendriteket metsző vagy torzító betegségek, mint például az értelmi fogyatékosság vagy a neurodegeneráció bizonyos formái, megzavarják a neuron információfeldolgozó képességét.

Minden üzenet, amit egy neuron fogad, először a dendritjein érkezik meg.