A férfiasság nem egy rögzített lényeg. A férfi léttel kapcsolatos társadalmi elvárások halmaza – hogyan viselkedjünk, érezzünk és hogyan viszonyuljunk másokhoz. Ezek az elvárások kultúránként, társadalmi rétegenként és történelmi korszakonként változnak. Az 1950-es évek sztoikus kenyérkeresője nem ugyanaz, mint a 2000-es évek metroszexuálisa vagy a mai otthonülő apuka.

Raewyn Connell hegemón maszkulinitás-fogalma azt a kulturálisan domináns formát írja le, amely legitimálja a férfiak hatalmát a nők és más férfiak felett. Ez nem az egyetlen maszkulinitás. Léteznek alárendelt, marginalizált és bűnrészes maszkulinitások. Azok a férfiak, akik nem felelnek meg az ideálnak, gúnyolódással és erőszakkal néznek szembe.

Közös elvárások

• Érzelmi sztoicizmus: nincs sírás, nincs félelem
• Agresszió: fizikai szívósság, versengés
• Heteroszexualitás: a homofóbia mint kényszerítő eszköz
• Szolgáltatói szerep: szerzés és védelem
• Szexuális bátorság: hódítás, nem intimitás

A férfiasság változik. A fiatalabb férfiak nagyobb valószínűséggel utasítják el a merev normákat, megosztják a házimunkát és kifejezik érzelmeiket. De a negatív visszhang valós. Az online közösségek időnként a férfiasság agresszív, antifeminista változatait népszerűsítik.