A Tóra tanítást jelent. Szűkebb értelemben a héber Biblia első öt könyve – a Teremtés, a Kivonulás, a Leviták, a Számok és a Deuteronomium –, amelyeket hagyományosan Mózesnek tulajdonítanak. Tágabb értelemben Isten Izraelnek adott tanításának egésze, írásban és szóban egyaránt.

A Tóra tekercs a zsinagóga legszentebb tárgya. Kézzel, pergamenre írják, szigorú szabályok szerint, finom borítóba burkolják, a gyülekezet feldolgozza, és évenként hangosan felolvassák. A nyilvános felolvasás nem pusztán oktatási jellegű; a Sínai-hegyi kinyilatkoztatás újrajátszása. Minden zsidónak parancsba adják, hogy tanulmányozza a Tórát, és a részletekben gyönyörködő tudós ideálja továbbra is központi szerepet játszik.

A rabbinikus judaizmus úgy tartja, hogy az írott Tórát egy szóbeli Tóra kísérte, amely részletesen kifejti és alkalmazza azt. Ezt a szóbeli hagyományt végül a Misna és a Talmud kodifikálta. Együttesen folyamatos párbeszédet alkotnak, amely a mai napig szabályozza a zsidó életet a naptár, az étkezés, a család és az etika kérdéseiben.

A zsidók számára a Tóra nem ereklye. Egy Istennel szövetségben álló nép élő alkotmánya, amelyet minden generáció olvas és újraértelmez.