A szunna Mohamed próféta élő példája. Mondásaiból, tetteiből és néma jóváhagyásaiból áll, ahogyan azokat az őt ismerők feljegyezték, és gondos elbeszélői láncolatokon keresztül adták tovább. A Koránnal együtt az iszlám útmutatás elsődleges forrását alkotja.

A hadíszgyűjtemények – melyek közül a leghíresebbek Bukhari és Muszlim gyűjteményei – több ezer egyéni beszámolót őriznek. A tudósok szigorú módszereket dolgoztak ki az átadók megbízhatóságának és a szövegek koherenciájának értékelésére. Ebből az anyagból a jogászok jogi ítéleteket, az etikusok erkölcsi tanulságokat vontak le, az átlag muszlimok pedig mintákat találtak a mindennapi élethez: hogyan imádkozzanak, hogyan étkezzenek, hogyan bánjanak a szomszédaikkal, hogyan nézzenek szembe a halállal. A szunna ezért egyszerre jogi forrás és személyes ideál is. A Prófétát követni annyit tesz, mint úgy járni, ahogy ő járt.

Nem minden beszámolónak van egyforma súlya. Némelyiket szigorúan hitelesnek minősítik, másokat gyengébbnek. Továbbra is vita folyik az egyes elbeszélések történelmi pontosságáról és a hetedik századi gyakorlat modern körülményekre való alkalmazásának megfelelő módszeréről. A szunna tekintélye azonban továbbra is központi jelentőségű a muszlimok túlnyomó többsége számára.

Végső soron a szunna nem annyira egy könyv, mint inkább egy emlékezetes élet, amely továbbra is formálja azok életét, akik példaképként tekintenek rá.