Megszentelni annyit tesz, mint elkülöníteni. Bibliai értelemben a szó a megszentelést jelenti – valamit eltávolítani a hétköznapi használatból, és Istennek szentelni. A templomok, oltárok, papok és a sabbat is megszentelésre kerültek. Az alapgondolat a szentség: ami Istené, azt nem szabad közönségesnek tekinteni.

Az Újszövetség ugyanezt a nyelvet alkalmazza az emberekre. A hívőket úgy írja le, mint akiket Krisztus munkája már megszentelt, és egyúttal a mindennapi életben fokozatos megszentelődésre hívtak el. A feszültség szándékos. A megigazulás igaznak nyilvánítja az embert; a megszentelődés az egész életen át tartó folyamat, amelynek során azzá válik, aminek a kijelentés mondja. A Szentlélek a közvetítő; az eszközök közé tartozik a Szentírás, az ima, a szentségek és a közösség kölcsönös bátorítása.

A különböző hagyományok eltérően ábrázolják a folyamatot. Egyesek a teljes megszentelődés egy különálló második megtapasztalását várják; mások a kegyelem fokozatos növekedését látják, amelyet a Krisztushoz való egyre nagyobb hasonlóság jellemez. Mindenki egyetért abban, hogy a cél nem az erkölcsi önfejlesztés önmagáért, hanem egy olyan élet, amely tükrözi a szent Isten jellemét.

Amikor egy tárgyat vagy személyt megszentelnek, a hétköznapit egy magasabb rendű cél érdekében igénylik. A szó továbbra is ezt a felelősséget hordozza.