Az érzékelés az a folyamat, amelynek során az érzékszervi receptorok és az idegrendszer fizikai energiát érzékelnek a környezetből, és idegi jelekké kódolják azt. A fény a retinára esik; a hanghullámok rezegtetik az alaphártyát; a nyomás deformálja a bőrreceptorokat. Az így létrejövő idegi aktivitás mintázatai alkotják a tapasztalatok nyers adatait.

Minden érzékszerv specializált receptorokkal rendelkezik, amelyek egy adott energiaformára vannak hangolva. Az abszolút küszöbértékek a próbák felénél a detektáláshoz szükséges minimális intenzitást jelölik. A különbségi küszöbértékek a legkisebb kimutatható változást jelölik. Az érzékszervi adaptáció csökkenti az érzékenységet az állandó ingerlésre, lehetővé téve a rendszer számára, hogy a változásra összpontosítson.

Az érzékelés különbözik az érzékeléstől. Az érzékelés szolgáltatja az adatokat; az érzékelés rendszerezi és értelmezi azokat. A tisztán érzékszervi élmény értelmező réteg nélkül ritka a felnőtt életben, mégis a fogalmi elkülönítés hasznos marad a kutatás és az egyik szakaszt jobban érintő rendellenességek megértése szempontjából, mint a másikat.

• Fizikai energia detektálása
• Idegrendszeri jelekké történő transzdukció
• Abszolút és különbségi küszöbértékek
• Szenzoros adaptáció

Megbízható érzékelés nélkül a magasabb rendű érzékelési és kognitív folyamatok nem kapnának bemenetet.