A magas kalóriatartalmú ételek iránti preferencia, a kígyóktól való gyors félelem és a párválasztási minták rejtélyesnek tűnnek, amíg az ősi problémák megoldásaként nem tekintünk rájuk. Az evolúciós pszichológia a pszichológiai tulajdonságokat a természetes szelekció által formált adaptációkként magyarázza.

Arra a kérdésre keresi a választ, hogy az elme milyen visszatérő adaptív problémák megoldására lett tervezve, és milyen számítási mechanizmusok fejlődtek ki ezek megoldására. A témák közé tartozik az együttműködés, az agresszió, a szülői befektetés, a nyelv és a csalók felismerése. A megközelítés tesztelhető előrejelzéseket generál az univerzalitásról, a nemek közötti különbségekről és a fejlődési időzítésről.

A kritikusok óva intenek a spekulatív, csak úgy, semmiképp sem értelmezhető történetektől és a kulturális rugalmasság alábecsülésétől. A támogatók azt válaszolják, hogy az evolúciós hipotézisek szigorúak lehetnek, ha meghatározzák a tervezési jellemzőket, és kultúrák közötti, valamint kísérleti adatokkal tesztelik őket. Az evolúciós pszichológia nem azt állítja, hogy a viselkedés genetikailag rögzített; azt állítja, hogy maga a tanulást és a kultúrát támogató architektúra evolúciós történelemmel rendelkezik.

• Az elmét a természetes szelekció termékeként magyarázza
• Az adaptív problémákra és az evolúciós mechanizmusokra összpontosít
• Előrejelzéseket generál az univerzalitásról és a variációról
• Kiegészíti, nem pedig helyettesíti a kulturális elemzést