A tapintás az az érzékszerv, amely a bőrben és a mélyebb szövetekben található receptorokon keresztül érzékeli a nyomást, a hőmérsékletet, a rezgést és a fájdalmat. Alapvető fontosságú a tárgyak manipulálásához, a sérülések elkerüléséhez és a társas kapcsolatok fenntartásához.

A különböző receptortípusok eltérő jellemzőkre reagálnak: a Meissner-sejtek és a Merkel-sejtek a finom érintésre, a Pacin-sejtek a rezgésre, a szabad idegvégződések a hőmérsékletre és a fájdalomra. A jelek a gerincvelőn keresztül a talamuszba, majd a szomatoszenzoros kéregbe jutnak, ahol a testfelszín térképe megmarad. A receptorok sűrűsége drámaian változó; az ujjbegyek és az ajkak sokkal érzékenyebbek, mint a hát.

Az érintés nem egyetlen érzékszerv, hanem egymással összefüggő csatornák családja. Az affektív érintés, amelyet specializált rostok közvetítenek, hozzájárul a társas kontaktus érzelmi minőségéhez. A fájdalomnak, bár gyakran az érintéssel együtt jelentkezik, megvannak a saját útvonalai, és a figyelem, az elvárás, valamint az agyból lefelé irányuló kontroll modulálhatja. Az érintésérzékelés elvesztése súlyosan rontja az ügyességet és a biztonságérzetet.

A bőr folyamatos jelzése a külvilággal való kapcsolatról a tapintás érzéke.