A szinapszis két neuron, vagy egy neuron és egy célsejt, például egy izom vagy mirigy közötti csomópont, ahol az információ továbbítódik. A szinapszis a preszinaptikus terminálból, a szinaptikus résből (körülbelül 20–40 nanométeres rés) és a posztszinaptikus membránból áll.

Az idegrendszerben található szinapszisok többsége kémiai eredetű: az axonvégződésbe érkező elektromos jel neurotranszmitterek felszabadulását váltja ki a hasadékba, amelyek a szomszédos sejt receptoraihoz kötődve vagy gerjesztik, vagy gátolják azt. Egyes szinapszisok elektromosak, lehetővé téve az ionok közvetlen áramlását a sejtek között a réskapcsolatokon keresztül, ami gyorsabbá, de kevésbé rugalmassá teszi az átvitelt.

Főbb jellemzők

• A preszinaptikus terminál neurotranszmittereket szabadít fel
• A szinaptikus hasadék elválasztja a két sejtet
• A posztszinaptikus receptorok fogadják a jelet
• A kémiai szinapszisokban az átvitel egyirányú

A szinaptikus plaszticitást – a szinapszisok használat közbeni erősödését vagy gyengülését – széles körben a tanulás és az emlékezet sejtes alapjának tekintik.