A szenzorineurális halláskárosodás a csiga szőrsejtjeinek vagy a hallóidegnek a károsodásából ered. A hang mechanikai továbbítása ép lehet, de az idegi jelekké való átalakítás vagy ezen jelek továbbítása károsodott.

Az okok közé tartozik az öregedés, a hangos zajnak való hosszan tartó kitettség, bizonyos gyógyszerek, fertőzések és genetikai tényezők. A magas frekvenciájú hallás gyakran először érintett. A halláskárosodás általában maradandó, mivel az emlősök szőrsejtjei nem regenerálódnak. A beszéd megkülönböztetése, különösen zajos környezetben, nehézzé válik, még akkor is, ha az erősítés hallhatóvá teszi a hangokat.

A hallókészülékek segíthetnek a megmaradt funkciók felerősítésében; a cochleáris implantátumok megkerülik a sérült szőrsejteket, és közvetlenül stimulálják a hallódigetet, helyreállítva a hasznos hallást sok súlyos halláskárosodásban szenvedő ember számára. A hallásvédelemmel és az ototoxikus gyógyszerek elkerülésével történő megelőzés továbbra is a leghatékonyabb stratégia.

Amikor a belső fül vagy a hallóideg már nem képes hűen átalakítani vagy továbbítani a hangot, szenzorineurális halláskárosodás alakul ki.