A pálcikák a retina fotoreceptorai, amelyek a félhomályos látásért felelősek. Érzékelik a feketét, a fehéret és a szürke árnyalatait, és sokkal érzékenyebbek, mint a csapok, mégis nem szolgáltatnak színinformációkat, és viszonylag gyenge az élességük.

A pálcikák uralják a perifériális retinát, és hiányoznak a foveából. Egyetlen foton is kimutatható választ képes produkálni a pálcikákban, lehetővé téve az éjszakai látást. Nagyon gyenge fényviszonyok mellett a vizuális rendszer szinte teljes egészében a pálcikákra támaszkodik; a színek eltűnnek, és a finom részletek elvesznek. A rodopszin, a pálcikákban található fotopigment, az erős fényben kifehéredik, és lassan regenerálódik, ezért a sötétséghez való alkalmazkodás sok percet vesz igénybe.

Mivel a pálcikák a retina középpontján kívül koncentrálódnak, a halvány tárgyak gyakran könnyebben láthatók, ha kissé eltolódnak a középponttól. A pálcikákat károsító betegségek, mint például a retinitis pigmentosa, először az éjszakai látást és a perifériás látást károsítják. A pálcikák és csapok közötti munkamegosztás lehetővé teszi, hogy a vizuális rendszer a fényintenzitás hatalmas tartományában működjön.

Amikor a fény túl gyenge a színekhez és az éles részletekhez, a rudak akkor is használható képet biztosítanak.