A pszichoneuroimmunológia azt vizsgálja, hogy a pszichológiai folyamatok, az idegrendszer és az endokrin rendszer hogyan hatnak egymásra az immunfunkciók és az egészség befolyásolása érdekében. A terület az elmét és a testet egyetlen szabályozó hálózatként kezeli, nem pedig különálló területekként.

A stresszhormonok, mint például a kortizol, elnyomhatnak bizonyos immunválaszokat, növelve a fertőzésekre való hajlamot vagy lassítva a sebgyógyulást. A krónikus pszichológiai stressz összefüggésbe hozható a fokozott gyulladással és a rosszabb kimenetellel olyan állapotokban, mint a náthától a szív- és érrendszeri betegségekig. Ezzel szemben a társas támogatás, az optimista szemléletmód és bizonyos viselkedési beavatkozások úgy tűnik, hogy tompítják az immunfunkciókat. A feltételes immunválaszok – amelyeket állatoknál és korlátozott mértékben embereknél is kimutatták – azt mutatják, hogy az immunrendszer ugyanúgy képes asszociációkat tanulni, mint a viselkedés.

A kétirányú útvonalak összetettek. Az immunsejtek által kibocsátott citokinek befolyásolják az agyi aktivitást és a hangulatot, hozzájárulva a betegséggel járó fáradtsághoz és visszahúzódási tünetekhez. A terület kutatásai mind a klinikai gyakorlatot, mind a közegészségügyi stratégiákat tájékoztatják, amelyek a biológiai tényezők mellett a pszichológiai és társadalmi tényezőket is kezelik.

Az egészség nem pusztán a kórokozók és a sejtek kérdése. Az agy és az immunrendszer folyamatosan kommunikál egymással.