A csoportosítás az az érzékelési tendencia, hogy a különálló ingereket koherens, nagyobb egységekbe szervezzük. A vizuális rendszer nem kezel minden élt és foltot függetlenként; a környezet szabályosságai szerint köti össze őket.

A Gestalt-pszichológusok számos csoportosítási elvet írtak le. Az egymáshoz közel lévő elemeket a közelség alapján csoportosítják. A szín, forma vagy orientáció szerinti elemeket hasonlóság alapján csoportosítják. A folyamatos, sima utat alkotó elemeket a folytonosság alapján csoportosítják. Az együtt mozgó elemeket a közös sors alapján csoportosítják. A zárt vagy majdnem zárt alakzatokat a zártság alapján csoportosítják. Ezek az elvek gyorsan és nagyrészt a tudatosságon kívül működnek, létrehozva azokat a tárgyakat és felületeket, amelyeket megtapasztalunk.

A csoportosítás nem tévedhetetlen. Az álcázás ezt a módszert használja ki azáltal, hogy egy tárgy részeit a háttérrel csoportosítja, ahelyett, hogy egymással csoportosítaná. Illuzórikus kontúrok akkor keletkeznek, amikor a csoportosítási elvek olyan formákat egészítenek ki, amelyek nem teljesen jelen vannak a képen. A látás modern számítógépes modelljei számos olyan szabályszerűséget tartalmaznak, amelyeket a Gestalt-pszichológusok azonosítottak.

A tárgyak, és nem a szétszórt jellemzők látványa a csoportosítás munkája.