A felvillanó emlék egy élénk, részletes felidézés azokról a körülményekről, amelyek között egy személy egy érzelmileg jelentős eseményről értesült. Az emberek gyakran számolnak be arról, hogy pontosan emlékeznek arra, hol voltak, mit csináltak, és ki mondta el nekik a hírt.

A kifejezést Roger Brown és James Kulik vezette be olyan események emlékeinek leírására, mint például egy közéleti személyiség meggyilkolása. Az esemény érzelmi intenzitása és következményei egy speciális kódolási mechanizmust indítanak el, amely a központi tények mellett a periférikus részleteket is megőrzi. Későbbi kutatások kimutatták, hogy a felvillanó emlékek sem immunisak a hibákra. A magabiztosság akkor is magas marad, ha a pontosság idővel csökken; az emberek félreemlékezhetnek a részletekre, miközben továbbra is biztosak lehetnek az emlékeikben.

A jelenség jól mutatja az érzelmek erejét az emlékezet javításában, ugyanakkor óvatosságra int azzal kapcsolatban, hogy az élénkséget és a magabiztosságot ne azonosítsuk a pontossággal. A traumatikus események tolakodó, részletes emlékeket és jelentős torzításokat is létrehozhatnak.

Egy vaku által készített emlék olyan érzést kelt, mint egy fénykép. Sok más fényképhez hasonlóan ez is lehet egyszerre feltűnő és tökéletlen.