A csapok a retina fotoreceptorai, amelyek a nagy élességű látásért és a színmegkülönböztetésért felelősek. Viszonylag erős fényben működnek a legjobban, és a foveában, a retina részletes vizsgálatra használt központi területén koncentrálódnak.

Az embereknek általában háromféle csapjuk van, amelyek mindegyike egy-egy különböző hullámhossztartományra érzékeny fotopigmentet tartalmaz – nagyjából rövid (kék), közepes (zöld) és hosszú (piros). Az agy a három típus relatív aktiváltságát hasonlítja össze a színérzékelés létrehozásához. Mivel a csapok kevésbé érzékenyek, mint a pálcikák, kevéssé járulnak hozzá a látáshoz gyenge fényben; ezért a színek alkonyatkor kifakulnak, és a finom részletek nehezebben kivehetők.

A foveában található csapok sűrű elrendezése, valamint az egyes csapoktól a magasabb látóközpontokig húzódó különálló vonal adja a központi látás élességét. A foveától távolodva a sűrűség csökken, és több receptor osztozik minden ganglionsejten, ami csökkenti a látásélességet. A színvakság leggyakrabban az egyik csaptípus hiányából vagy rendellenes működéséből ered, ami megváltoztatja a színárnyalatot létrehozó összehasonlításokat.

Amikor apró betűs részt olvasunk, vagy a gyümölcs érettségét a színe alapján ítéljük meg, a tobozokra hagyatkozunk.