Az ember társas lény. A kötődési szükséglet a másokkal való pozitív kapcsolatok kialakításának és fenntartásának, valamint a csoport részeként való elfogadottság érzésének motivációja.

A szükséglet korán megjelenik. A csecsemők a gondozók közelségét keresik; a gyerekek barátságokat kötnek; a felnőttek romantikus partnerségekbe, családokba és közösségekbe fektetnek be. Amikor a szükséglet meghiúsul – elutasítás, elszigeteltség vagy krónikus magány miatt –, szorongás következik be. Laboratóriumi vizsgálatok azt mutatják, hogy még a rövid távú társadalmi kirekesztés is aktiválja a fizikai fájdalomért felelős agyterületeket. Ezzel szemben a támogató kapcsolatok tompítják a stresszt, és jobb fizikai és mentális egészséget jeleznek előre az egész életen át.

Egyéni különbségek léteznek. Vannak, akiknek nagyobb a krónikus hovatartozás iránti igényük, és gyakoribb társas kapcsolatokra vágynak; mások kevesebb, mélyebb kapcsolattal is megelégszenek. A helyzeti tényezők is számítanak: a fenyegetettség és a bizonytalanság gyakran növeli a kötődés iránti vágyat, ez a minta látható abban, ahogyan az idegenek válság idején beszélgetnek egymással.

A hovatartozás nem ugyanaz, mint a népszerűség vagy a státusz. Ez egy csendesebb követelmény, hogy az ember ne nézzen szembe teljesen egyedül az élettel.