Az akusztikus kódolás az információ hangalapú kóddá alakításának folyamata, amelyet a memóriarendszer képes tárolni. Amikor egy telefonszámot ismételgetsz magadban, vagy egy dallamot hallasz, ami ragad a fejedben, akkor erre a kódra támaszkodsz.

A klasszikus, többtárolós memóriamodellben az akusztikus kódolás különösen fontos a rövid távú, vagyis a munkamemóriában. Az azonos hangzású betűk – B, C, D, T – könnyebben összetéveszthetők az azonnali felidézés során, mint az azonosnak tűnő, de eltérő hangzású betűk. A munkamemória fonológiai hurok komponense az a specializált rendszer, amely az akusztikus információkat a próbák során megőrzi.

A hosszú távú memória akusztikus jellemzőket is használ. Az évekkel korábban tanult dalok és versek meglepő pontossággal előhívhatók, részben azért, mert maga a hangminta gazdag előhívási jelzést nyújt. Bizonyos amnézia formákban szenvedők megőrizhetik az új dallamok tanulásának képességét akkor is, ha nem tudnak új epizodikus emlékeket kialakítani.

Az akusztikus kódolás nem az egyetlen út az emlékezethez – a vizuális és a szemantikai kódok ugyanolyan fontosak –, de ez az, amely a nyelv múlékony hangját valami olyasmivé alakítja, amit meg lehet őrizni és meg lehet vizsgálni.