A tiltakozás a politikával vagy rezsimmel szembeni nyilvános, kollektív kifogás kifejezése. Az engedélyezett felvonulásoktól és gyűlésektől kezdve a polgári engedetlenségen át a szélsőséges esetekben zavargásig terjedhet.

A tiltakozások a sérelmek intenzitását jelzik, amikor a szokásos intézményi csatornák zártnak vagy válaszképtelennek tűnnek. Megváltoztathatják a közvéleményt, napirendre tűzhetik a kérdéseket, és politikai költségeket róhatnak a döntéshozókra. A hatóságok alkalmazkodással, kooptációval vagy elnyomással reagálnak a rendszertől és az érzékelt fenyegetéstől függően.

A hatékony tiltakozáshoz általában szervezettség, a törzsaktivistákon túlmutató keretek és a közvélemény szimpátiájának fenntartásához elegendő fegyelem szükséges. A digitális eszközök csökkentették a mozgósítás költségeit, miközben új sebezhetőségeket teremtettek a megfigyeléssel és a félretájékoztatással szemben. A békés tiltakozáshoz való jogot a liberális demokráciák védik, míg az autoriter uralom korlátozza vagy megtagadja.

Egy tartós tiltakozó mozgalom olyan problémákat is előidézhet, amelyeket a választások önmagukban nem oldottak meg.