Az egyéni jogok, a korlátozott kormányzás és a jogállamiság alkotják a politikai liberalizmus magját. A liberálisok azt állítják, hogy az egyéneknek szabadon kell követniük saját céljaikat, amíg azzal nem ártanak másoknak, és hogy a politikai hatalom azért létezik, hogy ezt a szabadságot biztosítsa.

A klasszikus liberalizmus a tulajdonjogokat, a szabad piacokat és az alkotmányos korlátozásokat hangsúlyozta. A modern liberalizmus gyakran elfogadja az állam nagyobb szerepét az oktatás, az egészségügy és a társadalombiztosítás biztosításában, hogy a formális szabadságjogok hatékonyak legyenek. Mindkét irányzat elkötelezett a polgári szabadságjogok, a tolerancia és a beleegyezésen alapuló kormányzás iránt.

A liberalizmus számos nyugati demokrácia domináns keretrendszere volt, mégis kihívásokkal néz szembe a populista, nacionalista és illiberális mozgalmak részéről. A liberalizmuson belüli viták a piacok megfelelő hatóköréről, az egyenlőség súlyáról és a kulturális tolerancia korlátairól szólnak. A hagyomány továbbra is a jogok és az alkotmányosság szókincsét biztosítja a világ nagy részén.

A liberális rend védi azt a teret, amelyben az egyének és a szervezetek erőszak nélkül vitatkozhatnak.