Az a törvényhozó, akinek joga van elhalasztani vagy blokkolni egy szavazást, obstrukciót folytat. Ez a taktika olyan szabályokat használ ki, amelyek lehetővé teszik a hosszan tartó vitát, kivéve, ha a többség a leállítására szavaz.

Az Egyesült Államok Szenátusában a obstrukció a kisebbségi befolyás rutinszerű eszközévé vált. Régen a folyamatos beszédre volt szükség; a modern gyakorlat gyakran a hosszan tartó vita puszta fenyegetésére támaszkodik. A vita lezárására vonatkozó szabályok szabják meg a küszöböt a viták leállításához. A védelmezők a obstrukciót a kisebbségi jogok és a megfontolások védelmének nevezik; a kritikusok pedig a többségi hatalmat meghiúsító patthelyzet receptjének nevezik.

Más törvényhozó testületek is fogadtak el vagy utasítottak el hasonló eszközöket. Reformjavaslatok időnként felmerülnek, amikor a taktika meghiúsítja az újonnan megválasztott többséget. Az obstrukció megléte formálja a törvényhozási stratégiát, szélesebb koalíciókat ösztönözve, vagy elrettentve a vitatott intézkedések bevezetését.

Egyetlen elszánt szenátor is arra kényszerítheti a kamarát, hogy időt és politikai tőkét áldozzon.