Szókratész semmit sem írt. Platón párbeszédeiből ismerjük, ahol kérdezőként jelenik meg, aki leleplezi beszélgetőpartnerei tudatlanságát. A szókratészi módszer pontosan ezt a gyakorlatot jelenti: kérdéseket tesz fel a kritikai gondolkodás ösztönzése és az alapvető feltételezések feltárása érdekében. Nem a viták megnyeréséről van szó. A kutatásról. Szókratész azt állította, hogy semmit sem tud, és kérdései arra irányultak, hogy megmutassák másoknak, hogy kevesebbet tudnak, mint gondolják. Az eredmény gyakran aporia, a zavarodottság állapota volt, amelyet Szókratész a bölcsesség kezdetének tekintett.

A módszer több lépésből áll. Tegyél fel egy kérdést egy fogalommal kapcsolatban, például az igazságossággal vagy a bátorsággal kapcsolatban. Kapj választ. Kérj definíciót. Teszteld a definíciót ellenpéldákkal. Módosítsd a definíciót. Ismételd meg. A folyamat kellemetlen lehet, különösen azok számára, akik azt hitték, tudják a válaszokat. De felszabadító is. Megszabadítja az elmét a meg nem vizsgált véleményektől. A szókratészi módszert jogi egyetemeken alkalmazzák, ahol a professzorok kérdéseket tesznek fel a diákoknak, hogy élesítsék az érvelésüket. Az oktatásban alkalmazzák, ahol a tanárok arra irányítják a diákokat, hogy maguk fedezzék fel az ötleteket. A terápiában alkalmazzák, ahol a klienseket arra ösztönzik, hogy kérdőjelezzék meg saját feltételezéseiket. Ez egy vizsgálódási módszer, nem pedig egy tantételrendszer.

A szókratészi módszer jellemzői

• Kérdésfeltevés. Inkább kérdezés, mintsem elmondás.
• Cáfolat. Definíciók tesztelése ellenpéldákkal.
• Aporia. A belátást megelőző zavarodottság állapota.
• Alázat. Saját tudatlanságunk beismerése.

A szókratészi módszer nem ugyanaz, mint a szókratészi paradoxon. A módszer egy gyakorlat. A paradoxon az az állítás, hogy az erény a tudás, és hogy senki sem tesz rosszat szándékosan.