A semmi a létezés hiánya. Nem dolog, hanem bármi hiánya. A filozófusok feltették a kérdést, hogy vajon a semmi jogos fogalom-e. Parmenidész azt állította, hogy a semmi nem létezik, mert a semmire gondolni annyit tesz, mint valamire gondolni. Gorgiasz az ellenkezőjét állította: semmi sem létezik, és még ha létezne is, nem ismerhetnénk, és még ha ismerhetnénk is, nem tudnánk közölni. A semmi paradoxonai évezredek óta lenyűgözik a filozófusokat.

Az egzisztencialisták a semminek tulajdonítottak központi szerepet. Heidegger azzal érvelt, hogy a szorongás a semmit, a lét alapját tárja fel. Sartre megkülönböztette az önmagában-létet, amely teljes és szilárd, az önmagáért-léttől, amely a tudat, és amelyet a semmi jellemez. A tudat nem dolog; hiány, tagadás. Ez a hiány teszi lehetővé a szabadságot. Nem az határoz meg minket, hogy mik vagyunk, mert mindig tagadhatjuk azt, és valami mássá válhatunk. A semmi nem csupán logikai rejtvény. Az emberi létezés egyik jellemzője. Mi vagyunk azok a lények, akik megkérdezhetik, miért van valami a semmi helyett.

Kérdések a semmiről

• Semmi sem létezik? Értelmesen kijelenthetjük, hogy semmi sincs?
• Mi a viszony a semmi és a lét között? A semmi a lét hiánya, vagy az alapja?
• Mit árul el a semmi? A szorongás, a szabadság, a létezés alapja?

A semmi nem ugyanaz, mint az üresség. Az üresség egy olyan tér, amit meg lehetne tölteni. A semmi bármilyen tér hiánya.