Az igazságosság az egyénekkel való méltányos és pártatlan bánásmód. Ez a politikai filozófia egyik legrégebbi és legvitatottabb fogalma. Platón úgy határozta meg az igazságosságot, mint a lélek vagy a város minden részének a megfelelő munkáját. Arisztotelész megkülönböztette az elosztó igazságosságot, amely a javak igazságos elosztására vonatkozik, a korrekciós igazságosságtól, amely az elvett dolgok visszaállítására vonatkozik. A római jogtudósok az igazságosságot úgy határozták meg, mint az állandó akaratot, hogy minden embernek megadjuk, ami jár neki. A modern viták középpontjában az áll, hogy mi jár az embereknek, és miért.

John Rawls azt állította, hogy az igazságosság méltányosságot jelent. Az igazságosság alapelveit a tudatlanság fátyla mögött kell megválasztani, ahol senki sem ismeri a helyét a társadalomban. Ebből a pozícióból a racionális cselekvők az egyenlő alapvető szabadságokat választanák, és az egyenlőtlenségeket a legkevésbé előnyös helyzetűek javára rendeznék el. Robert Nozick nem értett ezzel egyet, azzal érvelve, hogy az igazságosság a jogosultságokra és az átadásra vonatkozik, nem pedig a mintákra. Amartya Sen a képességeket hangsúlyozta, azokat a valódi szabadságokat, amelyeket az embereknek meg kell tenniük, és azt kell tenniük, amit értékelnek. A feminista és a kritikai rasszizmuselméleti szakemberek kimutatták, hogyan tagadták meg az igazságosságot a nőktől és a kisebbségektől. Az igazságosság nem csak az elosztásról szól. Az elismerésről, a részvételről és a hatalomról szól.

Az igazságosság dimenziói

• Distributive. Az erőforrások igazságos elosztása.
• Corrective. Visszaállítom, amit elvittek.
• Eljárási. Tisztességes eljárások és döntéshozatal.
• Restorative. Kapcsolatok és sérülések helyreállítása.

Az igazságosság nem ugyanaz, mint az egyenlőség. Az egyenlő bánásmód igazságtalan lehet, ha az embereknek eltérő szükségleteik vannak. A kérdés mindig az: milyen tekintetben egyenlő?