Az egzisztencializmus kevésbé doktrína, mint inkább gondolkodók családja, akiket egy dolog érdekel: a létezés egyéni, konkrét, megélt tapasztalata. Kierkegaard, Nietzsche, Heidegger, Sartre, de Beauvoir, Camus. Sok mindenben nem értettek egyet, de abban egyetértettek, hogy az absztrakt rendszerek valami lényegeset kihagynak. Úgy gondolták, hogy a filozófiának a kérdező személy helyzetéből kell kiindulnia.

Sartre adta a mozgalom leghíresebb szlogenjét: a létezés megelőzi a lényeget. Egy kés számára a lényeg az első. A terv határozza meg, hogy mi az. Egy ember számára nincs előre adott terv. Először létezünk, és csak azután definiáljuk magunkat a választásainkon keresztül. Ez a szabadság felemelő és félelmetes. Sartre elítélésnek nevezte. De Beauvoir az egzisztencialista eszméket a nemekre alkalmazta, azzal érvelve, hogy az ember nem nőnek születik, hanem azzá válik. Heidegger a halálhoz való viszonyulást és a hitelességet elemezte. Camus az abszurdot kutatta. Az egzisztencializmus hatással volt az irodalomra, a pszichológiára, a teológiára és a politikára. Továbbra is forrásként szolgál mindazok számára, akik azt kérdezik, hogyan éljünk forgatókönyv nélkül.

Egzisztencialista témák

• A létezés megelőzi a lényeget. Cselekvések által teremtjük meg magunkat.
• Szabadság és felelősség. Felelősséggel tartozunk a döntéseinkért.
• Hitelesség. Saját lehetőségekkel összhangban élni.
• Abszurditás. A feszültség az értelemkeresés és a csendes univerzum között.

Az egzisztencializmus nem a kétségbeesés receptje. Felhívás arra, hogy vállaljuk a felelősséget az életünkért, garanciák nélkül.